(Egyéb felújításkor se egyébként.)
A lista kizárólag személyes tapasztalatokon alapul, így ha annak bármi köze van a valósághoz az biztos nem a véletlen műve!
Nem rangsor, csak lista.
1. Első felindulásból vásárolni, megvenni rögtön ami megtetszik.
Ez egy gyakran előforduló hiba, általában nagyon fiatalok „első lakás berendezése”- szindrómához van köze. Általában elképzelések nélkül mennek el nézelődni, és annyira megörülnek, hogy találnak valamit, ami mindkettejüknek tetszik, hogy rögtön meg is veszik. Az hogy nem fér be a tetőtéri fürdőszobába egy olyan fürdőszobaszekrény, aminek felső része is van, az abban a pillanatban nem tűnik olyan fontosnak.
2. Azt hinni, hogy a felújítás az nem is jár olyan sok kupival meg idegeskedéssel
Azzal jár. Tényleg. HA előre tervezel, az idegeskedés része lecsökkenthető, de akkor is valószínű lesz 
olyan, ami nem jön meg időben, mester, aki nem jön amikor megígérte, vezeték amiről senki nem tudta, hogy pont ott van a falban ahova a tükröt akartad felfúrni.
Készülj fel! Ha lehetőséged van rá, költözz el a felújítás idejére, ha nincs, akkor vedd tudomásul, a felújítás kupival, kosszal, gonddal jár. De vége lesz, és akkor jó sokáig nem kell megint csinálni.
3. Az utolsó pillanatban csempét venni.
Ez hihetetlenül gyakori hiba még mindig (azért 10 éve rosszabb volt)
Na szóval, előző nap elmenni csempét venni, mint ahogy a burkolót várod, az nagyon nagyon rossz ötlet! A raktárkészlet, a rendelhető termékválasztékhoz képest még a legnagyobb boltoknál is nagyon kevés. A szállítási idők rövidülésével egyre kevesebb lesz, hiszen minek raktározni akikor 1 hét alatt beszerezhető valami. Alaposan kitolsz magaddal, ha az utolsó pillanatra hagyod a vásárlást, jóval kevesebb termékből válogathatsz.
4. Az utolsó pillanatban burkolót keresni.
A jó burkoló nem ér rá a hétvégén, hetekkel, hónapokkal előre be van táblázva. Amelyik burkoló már holnap tud kezdeni, na annak nem biztos hogy örülni kell.
5. Kevés csempét venni, figyelmen kívül hagyni a vágási veszteséget.
Az egyik leggyakoribb hiba. Amikor számoljuk a mennyiségeket hajlamos azt gondolni az ügyfél, hogy 
elég lesz, ha csak annyi csempét vesz, amennyi pontosan kell, esetleg egy kicsit hagy rá csak. Az nem elég! Az esetek nagy részében nem. Ilyenkor szaladgálnak egy doboz csempéért kilométereket, mert ahonnan vették ott elfogyott, a másiknak meg más a színe. És ilyenkor kunyerálják el a mintalapot a boltból, hiszen pont az ez egy hiányzik csak.
Aztán néhány év múlva, amikor csőtörés lesz, vagy a gyerek leejti az akváriumot és az összetöri a csempét, vagy kicserélik a kádat zuhanykabinra, és kellene 15 darab csempe még, akkor kezdik a rohangálást előröl. Ahelyett hogy vettek volna még egy dobozzal pluszba.
Nem az a drága mi sokba kerül, hanem ami nincs.
6. Túl sokféle burkolat.
Ez is a fiatalokra jellemző betegség inkább, de nem csak. Ilyenkor van egyféle járólap az előszobában, egy másik a folyosó, egy harmadik a nappaliban, egy negyedik a konyhában, egy ötödik a fürdőben, és egy hatodik a vécében. A teraszt és a kamrát már nem is említem. Az ilyen lakás olyan, mint egy elfuserált csempebemutatóterem. Még akkor sem jó, ha a lapok egyébként illenek egymáshoz színben stílusban.
A sokféle burkolat még jobban felszabdalja a tereket, nem előnyös, különösen kis lakásokban nem.
7. Túl sok dísz, túl sok dekor.
Megint csak jellemző betegség. Tegyünk már ide valami díszt még! Dobjuk fel valamivel! Hallom nagyon sokszor.
Ez akár még jól is elsülhetne, de általában ne sül el jól. Mert túl sok, és nem odavaló. Padlódekort tenni az előszobába és a folyosóra meg a nappaliba és a konyhába is, nem jó ötlet. A konyhabútorok közötti részt telerakni dekorcsempével nem szép, és nincs is semmi értelme. A kevesebb néha több.
8. A berendezés figyelmen kívül hagyása a burkolat megtervezésekor.
Ez is elég gyakran megesik, még lakberendezési magazinokban is találkozni ilyesmivel.
Szépen beraknak egy mintát a helyiség közepére aztán az egyik oldalra bekerül egy szekrénysor, és a minta már mindjárt nincs középen. Vagy elkészül egy szőnyegminta az étkezőben, és rákerül egy hatalmas étkezőasztal, ami a mintát teljesen eltakarja. A burkolatban a minták helyét akkor tudod jól kijelölni, ha már tudod, hogy hova, milyen, és mekkora bútor kerül.
9. Méretek nélkül elindulni vásárolni.
Ilyenkor hangzik el a következő párbeszéd:
-Mennyibe kerül egy kád?
-Milyen kád, mekkora?
-Hát nem tudom, olyan átlagos méretű.
A „hát nem tudom” méretű kádnak én sem tudom az árát sajnos. Ennyire profi nem vagyok.
A csempével is ez a helyzet, ha nem tudod a burkolandó helyiség, fürdőszoba méreteit, akkor nem tudják neked kiszámolni a csempe mennyiségét.
Legyen nálad egy alaprajz ha elindulsz vásárolni, de a nézelődéshez se árt. Ha nincs alaprajzod, akkor mérd fel magad a lakást. Rajzold le egy kockás papírra, nem kell méretarányosnak lennie, de a méretek legyenek rajta.
10. Elképzelés nélkül indulni el vásárolni.
Nem gondolod, hogy ez hiba?
Hidd el nekem, ez nagy hiba.
Azt látom, hogy akik elképzelés nélkül jönnek be az üzletbe, „majd ami megtetszik” jelszóval, azok nagyon nehezen boldogulnak. Legtöbbször teljesen tanácstalanul állnak a zavarbaejtő mennyiségű kínálat láttán.
Sokkal jobb az, ha előtte nézelődsz a neten, vagy lakberendezési magazinokban, hogy el tudd dönteni milyen stílus az ami tetszik. Legalább színvilágban, és abban, hogy fényes, vagy matt, kicsi vagy nagy, csíkos vagy kockás?
Ha végképp megrémít a feladat, fordulj szakemberhez! Sokkal jobb fizetni egy lakberendezőnek, mint elkölteni egy csomó pénzt a felújításra, úgy hogy a végeredmény nem is lesz jó.
Ha bármi kérdésed van, felteheted a hozzászólásoknál, vagy írhatsz nekem email az info@lakinta.hu email címre.
Csatlakozz hozzánk a facebookon is! ITT
Képek : saját, http://pixabay.com/
